Az ki? Ja, színész? Igen. Ez a három minden tüntetésre kell: a zenész, a színész, meg a politikus.
A gyerekekről:
Ők még gyöngyvirágok ...
A családról:
Apám már nagyon lent van. Van, hogy az iskolában esik össze, annyira begyógyszerezi magát.
A tanításról:
Már nem tanítok. El kellett küldeniük, mert nem voltam követendő példa. Igazuk van, na.
A munkáról:
Elegem van, hogy sosincs pénzem. Most takarítok egy kórházban, de felmondtam.
A rehabról:
Öt hónapomba telt, míg rendbe raktam a fejemben az apámmal való problémámat. Pedig nem is tudtam, hogy van ilyenem.
A sebekről a csuklón:
Kellett valami, ami jobban fáj, mint ami belül van.
A gondolatok erejéről:
Nincs olyan nap, hogy ne akarnék atom mód beállni vagy megölni magam.
A szabadidőről:
Minden este elmegyek a gyűlésre, és akkor jobban érzem magam.
A társaságról:
Poppert olvasok minden nap. De tessék, ő is fogta magát és meghalt.
A tenniakarásról:
Szívesen bemegyek az iskolába, ha gondolják, és beszélek arról, hogyan éltem.
A kapcsolattartásról:
Ez a számom, azt hiszem. Most nincs nálam a telefonom, de szombaton talán elmegyek érte.
A célokról:
Most megyek, már így is késésben vagyok a gyűlésről. Ott mindig találok valakit, aki pont azt érzi, amit én. És akkor jobban leszek...
29 éves. Névtelen Narkós. Szerintem tíz éve nem láttam. Szép, mint régen, törött, mint régen. Mi nem sokat beszélünk TSB-vel, csak öleljük és simogatjuk a karját. Boldogan mutatja a bilétáját. Több, mint hat hónapja tiszta.
Az ember nem ezért megy el egy demonstrációra a városháza elé. Aztán kiderül, hogy ezért van ott.
A semmi, mint életmód. És ne beszéljen erről. Még korai. Még magyarázatot keres. Még segítséget keres. Majd akkor amikor meg van a maga útja.
ReplyDeleteAzt hiszem nem jól látod. Ez az ő mindene. A semmi. De erről kell beszélnie, a keresésről. Mert ha arra várunk, hogy a megtalálásról beszéljen, talán hiába várunk. Az esetek 90 %-ban hiába várunk.
ReplyDeleteAz iskolában, a gyerekeknek ne beszéljen. Ott ne akarjon tenni. Nektek, másnak annyit beszél, amennyit akar.
ReplyDeleteLucifer, azt hiszem, nem értelek most. Szerintem az út az üzenet. A drogos pedig drogos marad örök életében. Legfeljebb tiszta.
ReplyDeleteAzt mondja, „Szívesen bemegyek az iskolába, ha gondolják, és beszélek arról, hogyan éltem.” Nekem a fenti sebészi pontosságú leírásból úgy tűnt ez az ember még teljesen szétesett, még vergődik, és nagyon nincs abban az állapotban, hogy „civileknek” beszéljen. Különösen gyerekeknek / kamaszoknak. Ami ezt az egész drogos projektet elindíthatja, azt egy szomorú mumus felmutatásával félek, nem lehet kezelni. A drog nagyrészt következmény. Nem elkerülhetetlen, de következmény. Az iskolában pedig nem elsősorban a drogos életmódot kellene ijesztővé tenni, hanem az ebbe az irányba ható okokat kezelni. De erre a kezelésre ez az ember nekem nem tűnik alkalmasnak. Őt kell kezelni, de nem az iskolában és nem azzal, hogy ott elmeséli történetét. Erre gondoltam. Vagy valami hasonlóra.
ReplyDeleteMegint írok egy kommentet, mert a délutáni elveszett. :)
ReplyDeleteMost már értelek, de más a véleményem. Nem a szétesettséget illetően, abban igazad van.
Egyrészt a drogos az drogos, nem VOLT drogos. Tehát amit tiszta állapotában mondani tud, azzal tanít. A példával. Itt aligha válogathatunk biztos egzisztenciát felépített, kiegyensúlyozott drogosok között. Persze, tegyük gyorsan hozzá, nem tartom valószínűnek, hogy eljön és beszél. Mert még nem kész rá. És nem fordítva.
A másik nézőpontbeli különbség közöttünk a 'célközönséget' érinti. Itt egy egészen újszerű helyzet van. Nem ismeretlen a terep, hogy finoman szóljak. Nem lehet pontos adatokat mondani, a felmérésre adott válaszok nem mutatják a teljes képet. A kamaszok minimum 20-40 százaléka használt már valamilyen szert. Szakemberek szerint ez a szám inkább 60-70 százalék, és bár én nem vagyok szakember, szerintem is inkább ez áll. A mai kamaszok többsége természetesen nem heroint használ, sőt, manapság már nem is füves cigit szívnak. Az új, úgynevezett rekreációs drogok, a kikapcsolódást hivatottak segíteni. Az új drogok egy részét, például az egyre divatosabb mefedront (4-metilefedron) például legálisan és nem is drágán rendelhetik neten. Utána lehet nézni.
Vagyis az iskolákba járó kamaszok többsége rendkívül jól tájékozott, és tapasztalata is van.
És az okok? Miért használnak szert? Mert jó. Jól érzik magukat tőle. Persze van kortárs nyomás is. És akinek az élete egyébként nem jó, a családban vannak szenvedélybetegség-minták, az nagyobb százalékban lesz függő. Amiről, mármint a függés pontos mibenlétéről viszont kevés fogalmuk van. Esetleg, ha egy barátjuk függő lesz.
A megoldás? Gondolom, országos családterápia-akció. De amíg ez nem megy, addig azért mindenkinek örülünk, aki eljön, és beszél.