Több a sokknál

A modern kor embere nem nagyon hasonlít da Vinci Vitruviusához. Nincs mérték, illetve ha maradunk az elképzelésnél, miszerint legjobb, ha a mindenséghez mérjük magunkat, akkor egészen úgy tűnik, hogy a modern kor embere a táguló világegyetemmel összhangban elveszítette önmaga körvonalait is.

Lássuk be, a huszadik század végén, a huszonegyedik század elején élő embernek alig van köze az aranymetszéshez. Sem lelkileg, sem testileg nem mutatja már az isteni arányokat, és így Istentől vagy az istenektől eltávolodva számkivetettségében pótszerekhez nyúl. Nem ismeri a középutat, s jellemzően fő tevékenységként tobzódik. Tobzódik a javakban, a drogokban, a szerelemben, a gyűlöletben ... Általánosítok most, és túlzok.

Két regényt olvastam az elmúlt hetekben, érdekes, hogy éppen most egymás után a kettőt. Két eltérő kultúrából, két eltérő korszakból. Mégis, van valami, ami összefűzi Venedikt Jerofejev és Parti Nagy Lajos regényét, és ez a valami a sok. A sok itt a mérték nélküliség, az arányok elveszítéséhez rendelt mennyiségjelző. Mindkét regény, a Moszkva Petuski és Az étkezés ártalmasságáról is a talaját veszített, a pótszerekbe, a pótboldogságokba menekülő, helyét kereső ember beszámolója.

A két regény sok dologban különbözik, sem stílusuk, sem elbeszéléstechnikájuk nem hasonlít. Jerofejev az orosz realizmustól megszokott kényelmes mesébe szövi bele az alkoholmámorban úszó elbeszélő vízióit. Parti Nagy Lajos pedig egy meggyötört ember színpadi monológját vetette papírra, ahol akárcsak a főszereplő, az író által megkonstruált nyelv is szinte határtalanná dagad.

Ami érthető és indokolható írói eszközként, az nem feltétlenül olvasóbarát megoldás. Jerofejev néhol követhetetlen alkoholista látomásai éppúgy fárasztják az olvasót, mint Parti Nagy Lajos (már-már) öncélú nyelvzsonglőrködései. Vagy ha az Olvasót nem is, engem mindenképpen. Jerofejev regényét nem könnyű követni (még mezítláb, hímzett ruhában, kultúrpunkként sem), Parti Nagy Lajosén meg nem könnyű nevetni.

Néha talán érdemes lenne megfogadni a 'kevesebb, több' népi bölcsességét. Bár Jerofejevnek ez már mindegy.