Sor

A hónap utolsó hétfője jeles nap. Ezen a hétfőn ugyanis vezetői értekezlet van, ami nagy megterhelést ró rám. Meg másokra is.

Tegnap ismét sikerült két óránál kicsit tovább hallgatnunk Bridge polgári körmondatait, én meg nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ha lehetne, biztosan este nyolcig értekezne. Vagy másnap reggel nyolcig.

Az értekezlet két fontos vezérlő fonala az volt, hogy egyrészt Bridge-nek ötletei támadtak, másrészt Bridge kinyilatkoztatott.

Az ötletekkel nincsen bajom különben, legyen neki, megcsináljuk, ha tudjuk, de a kinyilatkoztatásaitól a falnak megyek. Ami pedig egy százas skálán százötvenesen irritál, az a pitiáner hazugságaik, meg a dolgok fel nem vállalása.

Most hozhatnék példákat, hogyan kell szembehazudni a másikat, hogyan kell a káka csomótlanítása után diadalmasan felordítani, hogy ha nincs csomó, akkor majd reggelre lesz ... De nem hozok. Ehhez nincs már kedvem. Foglalkozom inkább a barátaimmal, akik szuicid hangulatban várják, hogy elég meleg legyen a teraszon. Velem együtt.

Tegnap felmondott a kettőből az egyik fickó, akit igazán bírok a suliban. Tisztességes, rendesen dolgozik, őszinte. Nem volt más választása. Amikor túl volt rajta, bejött, hogy elmesélje. Vele örültem. Azt mondta, tulajdonképpen hálás Bridge-nek, mert ki tudja, talán sosem mondott volna fel, ha nem ez a nő lesz a főnöke.

Lassan majd sorszámot kell húzni nála, hogy be lehessen adni a felmondásokat.